Készülődik.

Mindennek tökéletesnek kell lennie.

Semmi sem az.

Ideges mosoly.

Ünneplőbe öltözik.

Csomagolja magát.

Ismeretlen vendégeire vár.

Napfogyatkozás-himnusz

Az égbolt kékje mintha sötétebb volna

A fényviszonyok fátyolosabbak

A teljesség előtt egynegyed órával a kertben

Várunk

Vibráló vízhullám árnyéksávok

A tuják fémszürke színűre váltanak

Besötétedik az égbolt nyugati része

A duzzadó sötétség eléri Napunkat

Élesztő tészta

Hidegen felényúl körbekarolja

Udvara nem a legfényesebb ahogy eddig

Minden más mint azt megszoktuk

Sárga-narancs derengés az ég alján

Ritkul a levegő

Csak hűl

Ahogy elhallgatnak az állatok

Valaki mintha az időbe

Mint egy kikölcsönzött videóba tekerne

Egyszerre gyors és lassú

Oda-visszakúszik az árnyék

Hűllő szemekkel nézi a ragyogást

Hang nélküli vihar közelít

Figyeled

Röntgenfelvétel-felhők

A Vénusz is feltűnik a dombokon túl

Utolsó pillanatok a teljesség beköszönte előtt

A napsarló teljesen elvékonyodik

Ragyogó gyöngy-nyaklánccá bomlik

Csak a hold-völgyeken süt át a napfény

Végül egyetlen izzó

Szem csillan fel

A gyémántgyűrű megjelenik

Fáradt napkör néz ránk elkomorul

Izzadva bámulunk vissza a bekormozott üvegen túlról

Fanfárok nélkül köd-sugaras koronát helyez

Egy törvény a Holdra

Rózsaszín napkitörések ünneplik az új lényt

Az égbolt sötét mint egy áruló mosolya

Ezüstös fény terül el a horizontokon

Legfényesebb csillagaink bolygóink tűnnek elő

A Nap most fekete tátott száj

Kitágult forró nemiszerv

Ismét felvillan a gyémántgyűrű rajta a gyöngyfüzér forr

Ezúttal azonban a király nyugati peremén

Napsarló villan

És lassan a táj mint rosszullét utáni tekintet

Visszanyer egy eredeti színt

Az árnyék is visszavonul

Lábad alá sompolyog ott vár

Te meg csak nézel háborúk utáni szaggal orrodban